Rólam

Fodor-Nemes Erzsébet

Szia! Erzsi vagyok, a könyvek írója. Igazság szerint egész életemben írtam, mindig valamit, mindig valami mást. Volt, hogy verset, volt, hogy prózát. Mindenféle hangvételben, hosszúságban. El se tudom képzelni az életem úgy, hogy ne írnék éppen valamit. :)

Bármikor meg tud szállni az ihlet, szinte bármiről eszembe jut egy történet, amit igyekszem is minél előbb papírra vetni. Emlékszem, ezen könyvek fejezetei közül nem is egy született egész hihetetlen helyen, nem ott, ahol egy írót elképzelnél munka közben. Néhányat pedig kislányom ihletett.

Ez a meseregény az első művem, aminél úgy döntöttem, hogy álomból valósággá varázsolom. Mérhetetlen örömöt okoz számomra, hogy megoszthatom a publikummal ezt a csodás világot, amit megálmodtam.

Sokan kérdezik, hogyan van ennyi fantázia, ihlet és varázslat bennem. Mondhatnám, hogy ez csak úgy jön, adottság, de valójában: Boszorkányság! :)

Amikor egy álom valósággá válik!

néhány gondolat a könyv hátteréről

2019 tavaszán ötlött fel első illusztrátorommal az ötlet, hogy alkossunk egy saját mesekönyvet. Először talán nem is gondoltuk komolyan, hogy egy napon talán valósággá válik, de mégis, kipattant az a bizonyos szikra, egy elképzelés, és végül megszületett az első mese - A lila béka. Aztán sorra jöttek a jobbnál jobb ötletek és nekiálltam gőzerővel írni. Andi pedig megalkotta az első rajzokat hozzá, amik segítettek megformálni a végső karaktereket.

Olyan könyvre vágytam, ami ötvözi a kalandot és a nyugalmat, a realitást és a mágiát, e mellett ösztönöz, bátorít, kikapcsol, tanulságos és valódi értéket közvetít.

A különálló történetek elkezdtek összefonódni a szereplők komplex elbeszélésévé. Közben pedig ötlet jött ötlet hátán, hogy mi mindennel lehetne még értékesebbé és varázslatosabbá tenni. Értéket és élményt szerettem volna közvetíteni az olvasóközösségnek.

A történetek összefésülése és kiegészítése hatalmas munka volt, azt se tudtam néha, hol a fejem. Rengeteg jegyzetet készítettem, idővonalakat és szereplőlistákat. Annyi apróságra kellett odafigyelni, korrigálni, átgondolni, hogy valóban legyen egy folytonosság is az egyébként külön-külön is értelmezhető történetekből. Az oldalszám pedig közben nőtt és nőtt és nőtt. Olyan kezelhetetlen mennyiség kerekedett, hogy valamilyen logika alapján külön könyvekbe tömörítettem őket, így lett meg az a váz, ami mind a 7 kötetet végig fogja kísérni.

Én azóta is Varázszugban élek, egyre jönnek az új ötletek, írások és karakterek. Az írás elején még csak álom volt a saját gyermek is, menet közben pedig egyes részleteket nagylányom ihletett, s most már két kicsi boszorka adja az új gondolatokat és kiegészítéseket a további mesékhez.